Segítség, béna vagyok!

[istvan3]

A bicikli belső működik, gyerekkoromban mi is úgy csináltuk. De úgy emlékszem, hogy nem volt túl tartós.

Amire nagyon megmaradt bennem ilyen élménydús barkács téma az az íj és nyíl készítése. (diófából volt a nyíl, és nádból az íj; fél nádkerítést lebontottam nagyfaternak egy nyár alatt ) Lehet az is tetszene a gyerekeknek.

[fn47xk7ei]

Nekem annak idején rossz tapasztalatom volt és maradt meg bennem a kerékpár gumi belsőről és ezért most nem is jutott eszembe a használata. A csúzli veszélyes üzem egy gyermek kezében és oda kell figyelni rájuk azaz csak ellenőrzött használat lehetséges. Viszont már a nyíl használatát még fokozottabb veszélyforrásnak tartom ezért meg sem próbálom nekik említeni. Gyermekkoromban készítettünk nyilat de  most ezt azért kihagynám. Nem akarom, hogy az unokákat eltiltsák tőlem, elég nehéz őket kordában tartani de nekem sikerült mert hallgatnak rám.

[9pk59nuy]

Arra azért vigyázni kell, hogy a csúzli 1992 óta társadalomra veszélyes eszköznek minősül a törvény szerint! Ha a gyerkőcöt közterületen elkapják csúzlival, akkor nem csak a gyereknek, hanem a felnőttnek is felelnie kell, akinek a gondjaira lett bízva.

[9pk59nuy]

Egyébként én is csináltam a gyerekekkel együtt csúzlit. 2 darabot, és megtanítottam őket lőni vele. De ez a 80-as években volt.

[RJancsi]

Pedig gyerekkoromban milyen jó volt csúzlival a farzsebben feszíteni az utcán. A haverok között nagy volt a respekt! [#nyes] Az általánosban (órai használatra) a hüvelyk és mutató ujj közé kifeszített "postás" gumi volt a nyerő, összerágott papírgalacsinnal. Piszkosul csípett ha valakit hátulról nyakon vagy fültövön lőtt vele az ember. [#eplus2]
Utóbb az is kiderült, hogy az egyen-kék csomagolópapír eléggé mérgező volt, nem feltétlen rágásra találták ki. [#wilting]

[fn47xk7ei]

Egymást szívatni mi keményebb eszközt is használtunk- ez volt az "U szöges". 8-10 méterről is fájt rendesen a lövése. A légpuskás bandaháborút meg már nem is ecsetelem mélyebben. [#kuss]

[RJancsi]

A "lámpagyári" légpuskához mi már a TEK előtt feltaláltuk a gumilövedéket. Bőrlukasztóval ütöttünk ki puha gumilemezből a "skulót".

[Timár László]

És a lukas kulcsok, gyufafejjel tömve? Bele egy szeg, és madzaggal összekötve, a betonra csapva? Hogy durranjon?

[RJancsi]

"Természetesen" volt ólom lövedékhez is asztali lukasztó-présünk. Csak elég macerás volt előtte az ólom vízvezeték csövet felhasítani (baltával), majd elég vékonyra kalapálni a lukasztáshoz.

[RJancsi]

Bizony! Mi a villanyoszlopok beton gyámjához lendítettük vízszintesen. Vigyázni kellett, mert volt, hogy a durranástól visszacsapódó kulcs jól combon vágta az embert.

[keri]

El kell menni egy íjász egyesületbe.
Legalább megtanulják a fegyverrel járó felelősséget, és még élvezik is. Sportnak sem utolsó.

[svejk]

Te hegesztős boltok, emberek közt forogsz.
Keres olyan helyet ahol nagy hordós CO2 drótot használnak.
Abban találsz csúzlinak való "tejgumit".
Kb. 500 mm hosszú és ~3x15 mm keresztmetszetű.
Ezzel van "lehorgonyozva" a drótköteg a szállítás idejére.

Kisebb csúzlihoz valóhoz pedig a postásokhoz kell fordulni.

[Vetesi75]

Ennek holnap utánajárok. [#lookaround]

[svejk]

Én meg megnézem, a huzal gyártóját pontosan...

[fn47xk7ei]

Én egyedül dolgozom és nem találkozom hegesztőkkel de az ötlet jó.... Végig akarom járni a fiúkkal a különböző műveleteket. Ágas keresés a természetben, gumik és bőr vágása , drótozás. Emlékszem mi például a bányász robbantó zsinórt részesítettük előnyben. Mindenképp a feladatok végrehajtása, műszaki kézügyesség fejlesztése, bemutatása, kreativitás fejlesztése és hasonló  dolgok a cél. No meg egy kis cserkész gondolkodás mód elültetése. Mi annak idején mindig versenyeztünk és különböző feladatokat találtunk ki magunknak virtusból bár sokszor volt veszélyes ötlet is. A fiammal ugyanezt nem csináltam végig de most pótolni akarom az unokákkal. A fiamnak anno egyszer sétáltunk és megmutattam egy fát amely még megvolt és emlékeztem rá, hogy sokszor megmásztuk. Mikor nagy örömmel meséltem neki, hogy erre a fára is milyen sokszor felmásztunk ő unalmasan megkérdezte: minek?