Esztergálás

[KoLa]

Sanzi! nem írtam hogy velem esett meg![#nevetes1]

[KoLa]

[#wink][#wave][#nyes]

[ukcge40u]

Sejtettem, a mondatfűzés, és a mondatközi felharmónikusok elárolták.
Attól még a véleményem nem változott.

[ukcge40u]

...elárulták...
 
(kérek egy utólagos szerkesztési lehetőséget. Így csak hamuvá égetem magm...[#rinya][#rinya][#rinya][#rinya][#rinya][#sir])

[ukcge40u]

Ha valaki olyan dologba keveredett, amit szégyell, viszont szeretne ebben a témában többre jutni, általában a "hallottam egyszer", "barátommal történt", "az ismerősöm szeretné tudni" formulákkal próbálkozik.
 
A nagykátai felnőtt könyvtár részébe 10 évesen bejárásom volt.
A mai napon erősen közelítek a 30 éves tagsági időmhöz. 36 éves vagyok. Imádok olvasni, a könyvek az egyik legfontosabb információforrásaim.
 Szerinted?

[KoLa]

[#nezze]

[ukcge40u]

kétszer ment el, kérem törölni az egyiket, meg ezt is...
 
Kérdezze gyógyszerészét és rendszergizdáját...

[4um5b65d]

Mint már többször említettem.....
 
A könyv az ember legjobb barátja a kutyán kívül....
mert a kutyán belül olyan sötét van, hogy ott nem lehet olvasni....

[KoLa]

Valami beakadt itt gondolom Te sem akartál ismételni - én meg a 4823 kűttem vóna a 4825-t

[ukcge40u]

ülye, vigyél géplámpát magadal.
Leakasztod, oszt' jó'van...[#vigyor]

[ukcge40u]

Ne tartsatok fel, most megírom a sztorit.
Ígérem, olyan hosszú lesz, hogy Motoros is élvezni fogja...

[ukcge40u]

Naszóval...
 
Az úgy volt, hogy bekerültem egy frissen alapított céghez. Ott tanultam meg a Hurco-t.
A szisztéma az volt, hogy váltjuk egymást (első naptól fogva), és akkor nyomjuk két műszakban.
A műhelyben akkor még volt rajtam kívül két ember, koponyánként egy-egy nagyon lelakott Deckel marógéppel.
Menü sajze, a gép nem tudott 5 századon belül lenni. Nem baj, kaptak h7-esfuratokat feladatnak. A pozíció nem fért bele az egy tizedbe a gépeken, és volt olyan, hogy a masina fogta magát,és felszántotta a satut. Program jó volt, csak a gépátment a mélyművelésre, magától.
 
A kolléga, akitől az alatt a 2 hét alatt, míg ott volt, naponta kaptam fél óra oktatást a masináról. Elég bőbeszédű volt, mert olyan kétpercenként meg is szólalt, valahogy így:
- ...és ezt most megnyomom, és akkor azt csinálja...
- De miért csinálja?
- Mittomén, nem tudok németül. Megnyomom, azt csinálja és kész.
- És ha én mást akarok vele csináltatni?
- Ne akarj...
 
Ilyen kimerítő, és alapos tréning után a kolléga valamiért 2 hét után távozott a cégtől.
Az okait ma is kutatom...
 
Szóval, ott maradtam egyedül a csodamasinával.
Nézegettük egymást, meg minden.
Volt ott a bajor anyacégtől egy kolléga, tőle kértem segítséget.
Mivel az ő módszere nem vezetett semmire (puttyputtyputty-start-fúrás-megnézi-sajze), így rátúrtam a netre, de sokkal nem lettem okosabb.
Ezután magam elé vettem az angol nyelvű kézikönyvet, és hajrá.
Mivel én angolból a neten boldogulok, meg a szakmai részt zöldbe, így egy egész nap alatt megtanultam pl a szerszámcserélőt, hogy műxik, mik a trükkök, meg ilyenek.
Az elején nehéz volt, míg rá nem álltam a logikára.
Miután már ráálltam, akkor jött a magyar upgrade a gépmenüben, és onnantól szárnyakat növesztettünk.
Olyannyira, hogy egy hónap múlva már ott tartottam, hogy reggel hét órai munkakezdéstől másnap reggel kilencig is túrtuk a vasat.
Mármint a gép, meg én.
 
Meló volt dögivel, olyan két raklapnyi jött minden hétvégén.
Én egyedül hetente megcsináltam fél raklapnyit.
Mind egyedi meló, tele tűrésekkel, meg furmányos formákkal.
 
Közben meghozták a nullkilométeres 64-es VMX-et is, meg a 30-ast is.
Mivel sok a meló, egy gép nem bírja.
 
Ostoba németeknek utána jutott eszükbe, hogy a gépre ember is kellene.
 
Mivel az egyszem drehásunk is pusztulgatott a melók súlya alatt, így a vezetőség úgy döntött, hogy átszervezést hajt végre.
Én lettem a műszakvezető. Azt tudni kell, hogy a németeknél a legnagyobb gépen melózó általában a góré...izé...kápó. Ez náluk hagyomány.
Értékeltem is a papíromat, de nem tudtam értékelni a tejhatalmat, mert nem volt kinek tejhatalomkodni.
Ezenkívül megkaptam a szerszámraktárat is (mert raktáros sem volt), meg a technológiát is( mert technológusunk sem volt), meg a gyártásirányítást is... muhahahaha... 3 emberre...
Ezek mellé még pénz sem járt, de legalább már volt kit lebaszni, ha nem mentek a dolgok.
 
Miután lekúrtak párszor, felszívtam az agyam, és bementem a német góréhoz, könyéknél vonszolva a recepciós picsát (ő tudott németül), mert vagyok ám egy ilyen, és megkérdeztem, hogy ha tejhatalom megvan, akkor vehetek fel embereket is?
 
A hatás számomra lesújtó volt.
A góré (aki nem tulajdonos, csak egy sima bajor paraszt, csak gyorstalpalón végezte az ottani cégvezetői sulit, mellékesen a tulaj gyerekkori cimborája), elgondolkozott, és visszakérdezett:
- Végülis, ha szükség van rá... miért ne?
Akkor említettem neki, hogy a családom csak fényképről ismer, és nem ártana felvenni pár embert, aki legalább ugatja a szakmát.
 
És ekkor jött a "Mester".
 
Előtte volt pár jelentkező, de aki piásan jelent meg, és összekeverte kapásból a nagyolómarót a menetfúróval, azt nagyon hamar (5 perc) elzavartam.
 
Az én felvételi technikám a következő:
 
Mire is jöttünk? Marógépre?
Jó, ott egy marógép, itt vannak a szerszámok (direkt sokkal többet adtam, hogy legyen miből válogatni, meg voltak ott a melóhoz nem kellők is, mert ilyenkor genyó vagyok), itt a rajz, most kezdjük, hajrá. Nagyjából tudtam az időt, ami alatt ismeretlen gépen meg lehet csinálni.
 
Voltam már korábban is műszakvezető, és mikor az öreg szaki nyöszörgött, hogy ezt ő nem tudja megmókolni, akkor odaálltam, és megcsináltam.
Soha nem kértem senkitől olyat, amit én ne tudtam volna megcsinálni. Utána nem volt nyöszörgés. Mindegy, az sem az én szégyenem volt.
 
Tehát itt volt a Mester, drehás Mester, jó Mester, mestervizsgás Mester.
 
Odaadtam a rajzot, itt a masina, itt a szerszám, hajrá, lehet faragni.
 
Elvonultam, és miközben raktam a marógépet, nézegettem. Mármint a Mestert.
Közben jelezték, hogy egy drehás mindenképp kell, tegnapra, de tegnapelőttre még jobb, mert az állandó drehásunk kórházba vonul. Nekem volt már 3 gép, tehát még azt sem tudtam mondani, hogy sebaj.
A Mester Úr vagy 10 percig keringett a gép körül, mire megtalálta, hogy hol kell bekapcsolni.
 
Megtalálta.
 
Nézni, egy élmény volt, de inkább rémálom.
Felvettem, mert nem volt más, de sok bajom volt vele.
A tizedes tűrésen nem tudott belül maradni, és amikor harmadszor kúrt el egy 200€-s tengelyt 3 óra alatt, akkor hazazavartam, és megcsináltam én, éjjel.
 
Kezdem érezni a sörtöt magamban...
 
1 évig ment ez az egész. Közben jöttek emberek, találtam jó alapanyagot a Hurco-ra is.
1 év után kiújult a nyombélfekélyem, pedig akkor még mindig nem volt raktárosunk, sem technológusunk, sem gyártástechnológus, se semmi. Azt azért áldom, hogy nem volt CadCam sem, mint a német anyacégnél, mert akkor megnézhettem volna magam...
 
Elmentem betegácsiba, a betegácsi végén pedig aktív nyombélfekéllyel kijöttem ide.
 
A cég azóta bezárt, nem ment a szekér, mert nem értették meg a tulajok, hogy nem elég töménytelen mennyiségben melót szerezni (ebben nagyon jók voltak, tényleg, le a kalappal), de ahhoz ember is kéne, meg is kéne fizetni, és az sem ártana, ha a melós nem huszadikán, vagy huszonötödikén kapja meg az előző havi kevéske munkabérét.
 
Elkúrták. Én meg megint tanultam valamit...
 
Pfü, sztori volt, de nem arra mentem, amerre akartam.
Sorok közt olvasók előnyben.
 
Kérem a modikat, hogy ne verjenek el nagyon...
 
Meló volt dögivel

[000000000]

Egyébbként minden megkezdett óra egy órának számít, legalábbis nálam.

[000000000]

Ezen könnyesre nevettem magam.
Velem meg történt egy olyan, hogy árajánlatot kértem, a szaki szóban áttervezte a rajzomat, elmondta, hogy mi túl vastag mi vékony, és hogy nem olyan csapágy kéne szerinte stb. Fél óra után amikor mér a dekféjését is elmesélte kibökte, hogy ez neki 10 óra munka számla nélkül 3000Ft üradíjjal számoljak. Elköszöntem, mert sokalltam az árat. Erre kért 3000Ft-ot a "tanácsadásért", amit senki nem igényelt és nem is kért főleg pénzért. Persze számla nélkül. Kifizettem. Na erre varrjatok gombot.

[000000000]

Papucsban ne esztergáljatok!
 
http://cnctar.hobbycnc.hu/Vbody/2009.09.02/DSCF2071.jpg" border=0>