Mi és hogyan működik

[000000000]

olom mentes lágy forrasztó ezüst ilyen hulladék reped és törik!
Az sima olmos 60/40 nincs ilyen gond az meg biztató...

[ajpwg6jrn]

Ilyet láttatok már:

[PSoft]

Régi dolog, jól működött ez már a tirisztor/triak/FET előtti időkben is.

Igaz ritkán, de pl. irányváltásra a mai kézifúrógépekben is használják.
Találkoztam már ilyen megoldással.

[RJancsi]

Hasonlót igen. Kettővel ezelőtti munkahelyemen volt egy NDK gyártmányú betonkocka törőgép. A hidraulika szivattyúját hajtotta egy ilyen elven működő motor, természetesen azt csak egy irányban. Mi is csodálkoztunk rajta, mert már abban az időben is elterjedtebb volt az állandó fordulatú hidraulika szivattyú és az olajnyomás szervoszeleppel való szabályzása. De ennél az ősállatnál a hidraulika szivattyú és a munkahenger között csak egy biztonsági szelep volt ami visszavezette az olajtartályba a "felesleget" ha valamitől túl nagyra nőtt a nyomás. A kefehidat egy fogasléccel forgatták amit meg egy hagyományos tranzisztoros vezérlésű villanymotor mozgatott. Akkor még nem foglalkoztatott a CNC így nem tudom sima DC, léptető vagy szervo motor volt-e. Mindenesetre az olajnyomás növekedésének sebességét egy potméterrel lehetett előre beállítani és az elektronika azt próbálta állandó értéken tartani a térfogatáramtól függetlenül. Azaz amikor még üresjáratban emelkedett a munkahenger akkor teljes sebességgel ment a szivattyú, amikor elérte a betonkockát akkor lelassult, és amikor a kocka elkezdett repedezni (csökkent a teherbírása) akkor megint felgyorsult a szivattyú, hogy a terhelési sebesség állandó legyen.

[onagy]

Pedig forrasztva volt. A forrasztás alaktrész oldalról törött, az alkatrész forrfelületének/bevonatának sajátossága és az alkalmazott forraszanyag/technológia hibája ez. Alumínium szubsztrátumra/panelre forrasztásnál eléggé ismert jelenség ez, az elnyújtott forrasztási idő miatt megvastagszik a diffúziós réteg (SnCu intermetallikus réteg), ez elég rigid és törékeny, ciklikus hőterhelés esetében - mint ennél a lámpánál is - garantált a repedés, törés. Van rá megfelelő folyasztószer, ólommentes forraszanyag és jól is meg lehet csinálni.
Sokan lesújtó véleménnyel vagytok az ólommentes forraszanyagokkal lapcsolatban, (keményebb, túrósodik kézi forrasztásnál, stb.)   de van azért előnye is bőven. Régebben az ólmos világban igen gyakorta találkoztunk körbetört forrasztással, ugye mostanában ez sokkal ritkább. Valamivel nehezebben javítható egy ólommentes forraszanyaggal forrasztott panel, ez tény, de nem föltétlenül rosszabb.
Az ólommentes technológia nem olcsóbb az ólmosnál, nagyobb odafigyelést igényel, de elég jól használható.
Ennek a lámpának is az "ócsíttás" lett a halála...
O.

[PSoft]

Köszönöm!

[2f428kduf]

Urfi koromban, 1964-ben repulziós motornak hívták, állórészét a hálózat táplálta, a forgórészt, rövidre zárt  kefékkel azokat mozgatva, jobbra-balra forgott. Dinamó próbapadban működött.

[000000000]

Környezeti terhelése ne legyen az ólomnak ha az ilyen elektronikai hulladékot ledarálják ezért vették ki a gyártásból nem a meg fizethetősége miat...[#rolleyes]

[PSoft]

Köszönöm!

Én tizen éve gyártott kézi/pisztolyfúrógépben találkoztam a megoldással.
Igaz, ott csak az irányváltás volt megoldva a kefehíd kézi átfordításával.
A gép márkájára már nem emlékszem, de talán Würth, vagy Berner lehetett.

[PSoft]

A temérdek elektronikai hulladék, -ami a fasza ólommentes technológiának köszönhetően keletkezik- az ugye nem környezeti terhelés!? [#nemtudom]

[Vetesi75]

"ólmos világban igen gyakorta találkoztunk körbetört forrasztással"
Nekem az a tapasztalatom, hogy ezt a kórságot pont a RoHs  megjelenése szabadította ránk. (A trehány módon betapasztott oxidos alkatrész kivezetést nem a körbetört forrasz  kategóriába sorolom, az felénk a forrasztás kategóriáját sem éri el. Régen valóban jellemző volt.)

[svejk]

Pl. a Skill fúrógépek sokáig használták ezt a megoldást, nekem úgy a '95-ös évekből van egy ilyen.

De pl. a régi dinamós vasúti személyszállító kocsikon a dinamó is ilyen volt csak automata.
Amerre kezdett forogni a forgórész a kefesúrlódás abba az irányba elfordította a könnyen mozgó kefehidat.
Így menetiránytól függetlenül mindig állandó polaritást adott a dinamó.

[svejk]

"ólmos világban igen gyakorta találkoztunk körbetört forrasztással"

No de szerintem ott nem a forraszanyag volt a hiba oka hanem furatosnál a helytelenül megválasztott furatátmérő, -lásd. pl. sorkimenő, vagy hálózati trafók lábai- ezáltal a mechanikai terhelést nem bírta, vagy a túlzott hőterhelés ami az alulméretezett alkatrészekből terjedt a forrasztásra.

[onagy]

Sikerült kicsit megpaprikázni a témát, úgy látom.
Végülis igazatok van, mind a mechanikus/termikus igénybevétel, mind a környezetterhelés tekintetében.
Alapvetően a "majdnem ugyanolyan jó" irányba hajlok az ólmos/ólommentes témában, de mai napig gyártok/javítok ólmossal, amikor az ólommentessel nem jön össze.
A "bóti" elektronikáknál sajnos ez van, eszi-nem eszi ezt kapja...
O.

[Csuhás]

Egy szerintem ötletes kialakítású menetfúró tokmányt mutatok nektek. Sokkal egyszerűbb kialakítású mint amire számítottam. Ráadásul még tovább egyszerűsítve után gyártható is lehet. Pl a jobb/bal menetes orsó kiváltható egy sima imbusz csavarral így csak egy oldalon lenne menet de nem hiszem hogy nagy gondot okozna. A menetfúró szárát vezető tokmány rész is helyettesíthető egy menetes persely sorozattal amit házilag nem nehéz elkészíteni. Tulajdonképpen egy ügyes hobbista egy esztergán el tudja készíteni az egész fejet.