Mi és hogyan működik

[sasi]

Az Epokitt nekem is kedvenc műgyantám. Anno, úgy 30-40 éve az épített műszereim dobozát ezzel ragasztottam alulapokból, trisós kifőzés után. A mai napig egyben vannak.
Kilukadt edények foltozására is alkalmas volt, még az olaj hőmérsékletét is kibírta legalább egy évig.
A mai napig használom.
Én is tapasztaltam, hogy több évtizedig használható marad!
 

[ANTAL GÁBOR]

Pont a napokban ragasztottam műgyantával Al2O3 kerámiát KOR agyhoz. Pont azon meditáltam a 7000 ft os ragasztó felhasználásakor hogy a Henkel eladja nekem az Epokittet  hússzoros áron ?  ( 50ml  Loctite 9492 )  A választott ragasztó  nagyobb hőállékonysággal rendelkezik ( 150-180 C ) . A keveréskor a konzisztenciája és a színe nagyon hasonlít az Epokittre . Megkötés után a csiszoláskor keletkező por is nagyon hasonlít. Tudhatnak ezek a multik valamit ....

[PSoft]

 
A jellegzetes szag/illat is megvan, ami talán, semmi mással nem keverhető össze?
 

[ANTAL GÁBOR]

Igen . A csiszolási pornál pont erre akartam utalni és  keveréskor is ugyanolyan

[PSoft]

 
Akkor, valószínű hogy igazad lehet!
(már ami a Henkelt illeti)
 

[PSoft]

 
Még egy mondatra visszatérve, a #3709-re.
 
24 óra eltelte után, teljesen átkeményedve, csontkeményre kötve(fúrható/faragható, reszelhető) a 36 éves Epokitt-em.
 
Rászolgált, a tegnap már megelőlegezett bizalomra!
[#eljen]
 

[Szalai György]

Azért a ragasztóknak a kikeményedés képességén kívül van még pár cseppet sem mellékes tulajdonsága.
A kötőerő.
Ellenállás különböző anyagfelületeken, hajlítással, nyírással, lefejtéssel szemben.
Ezt a háztartási ragasztóknál bizony sejteni sem lehet.
Így méretezni sem, a vele készült kötést.
Persze, hogy jó az. (Mint amennyire a Hobby gépek is jók.) De mire, menyire és meddig jó?

[PSoft]

 
Még emlékszem, mikor a bádogos/fótozó cigány járta a falukat(falumat).
Kis alacsony, nagybajcú, kalapos cigányember volt, hátán a bádogtarisznyájával.
Rendszeresen megjelent a faluban, nem csak "hívásra" jött.
 
Amikor híre ment hogy itt jár...
(mer, híre ment percek alatt, a nagyanyám korabeli asszonynépség között)
Arra már nem emlékszem, de lehet, hogy még a kisbíró is kidobolta akkor reggel a Mester érkezését.
 
Szóval olyankor, nagyanyám lázas kotorászásba kezdett a konyhakredencben, a lyukas lábasait/fazekait keresve.
Meg is lettek, szépen sorjába, majd a konyhaasztalon katonás sorba rendezte őket.
Mikor ez megvolt, utána már lejjebb szokott hagyni az előtte még szemmel látható izgalma.
 
Na, innentől már, semmi más dolga nem volt, csak a konyhaablakot figyelni!
(hitte Ő, de valamit azért a nagy izgalomban el-el szokott felejteni)
Mikor eszébe jutott az elfelejtett valami, az ablaklesést felfüggesztve, puskagolyó sebességével pattant ki a vesszőből font karosszékéből, a következő pillanatban már a spájzajtó csapódását lehetett hallani.
Ugyanazzal a lendülettel, de már kezében a borosüveggel, jött is vissza, kis kitérő a konyhakredenc felső, metszett üveges ajtajához, ahol a poharak voltak.
Az üveget,és a poharat letette a katonás rendbe sorakoztatott fazekak/lábasok mellé a konyhaasztalra,és hallani lehetett a vessző karosszék nyikorgását, ahogy mostmár tényleg megnyugodva, újra elfoglalta a lesállását(ülését).
 
Az ablakon át kilátott az utcára...
Amikor a kalapos, nagybajcú cigányembert megpillantotta a ház fele közeledni, az előbb már leírt gyorsaságával megint csak kipattant a karosszékéből, és a következő pillanatban már a kapuban állva, messziről üdvözölte a "Mestert".
 
Bejöttek, emberünk letette magamellé a bádogtarisznyát...
(Te...hogy milyen csuda dolgok voltak abban!)
Egy pohárka borral erőt gyűjtött, és nekiállt a lyukas lábasok/fazekak foltozásának.
 
Fanyelű, hegyes árral kibővítette a picike lyukat a lábason, de épp csak annyira, hogy a bádogtarisznyája bádogzsebéből előhalászott alamínium szegecs átférjen rajta.
Még két, lyukas kétfilléres is került elő a bádogzsebből...
Lisztet kért, sót, meg kevés vizet, amiből sűrű csirizt kevert, a szintén a bádogzsebből előkerült bádogdobozkában, ami egy "csillag" cipőpasztás dobozka volt.
 
Megkente a sűrű csirizzel a lyuk környékét kívül-belül, majd felhúzta az egyik kétfillérest az alamínium szegecsre.
Hogy biztos legyen a dolog, a kétfilléresre is kent keveset a sűrű csirizből.
Az így előkészített szegecses foltot átdugta a lyukon,és belülről ráhúzta a szegecs szárára a másik megkent kétfillérest is.
 
Ezután, megint a mindent rejtő bádogtarisznya következett...
Előkerült belőle egy kisvasúti sín darab, meg a kalapács.
A síndarabot a konyhaasztal sarkára tette, a láb fölé...
(kicsit gödrös volt ott a deszka, mert az volt a "diótörő sarok" is, de a síndarab azért, jól megállt rajta)
Precízen a síndarabra fogta a szegecselésre előkészített lábast,és pár, jól irányzott kalapácsütéssel megfejelte a puha alamínium szegecsszárat, ügyelve arra, hogy az amúgy is megfogyatkozott zománc, már ne fogyjon tovább a lábason.
Ha hajlatban volt a lyuk, kicsit többet kalapált, hogy a kétfilléresek makulátlanul befeküdjenek a hajlatba, kívül-belül.
Volt, hogy a lábas fenekére került a folt.
Ilyenkor a lábas kicsit billegett a teatűzhely platniján, de a mama, akkor is megelégedéssel kevergette benne a rántást.
 
Na szóval...
Szaporodtak a foltok a kikészített fazekakon, a borosüveg tartalma meg...fogyatkozott, mire a Mester dolga végeztével fáradtan a hátára emelte a bádogtarisznyát,és elköszönt.  
 
Huhh...de sokat dumáltam!:)
 
Hirtelen, ez a régi-régi történet jutott eszembe kisgyerekkorom "háztartási ragasztó"-járól, a csirizről.
Hogy "mennyire és meddig" volt jó....
 
Talán, nagyanyámat kellene megkérdeznem.
Ez azonban már, régesrég nem járható út.(
[#wave]
 

[ANTAL GÁBOR]

 A korombéli kollégáknak biztos volt "sárkányos " korszaka . Mindenesetre én nagyon szerettem sárkányokat építeni  ( olyannyira hogy még egy Magyarországon is megnövő ( áttelelő ) bambuszt is ültettem a keresztanyámék telkén . Nos a papír ragasztására nekem legjobban a csiríz vált be ....

[RJancsi]

Boldogult általános iskolás koromban a "gyakorlati" órákra a mamák reszelt krumpliból vonták ki a keményítőt. Nem tudom hogyan csinálták, de papírt nagyon jól lehetett ragasztani vele.

[PSoft]

 
'A korombéli kollégáknak biztos volt "sárkányos " korszaka.'
 
Hát igen, megvolt nálam is!:)
(aztán, van akinél ez a "sárkányos" korszak visszaköszön...egy rossz "döntés(igen)" következtében, de már "eregetés" nélkül))))
 
No de a csirizre visszatérve...
 
Kisiskolásként, a technika órák(akkoriban,nem is így hívták)nélkülözhetetlen kelléke volt az otthon, vagy az iskolában kevert csiriz.
(valami rémlik, hogy talán, akármilyen liszt nem is volt jó hozzá)
[#wave]
 

[PSoft]

 
Ott a pont!
 
"gyakorlati" órák voltak azok a...technika órák.
[#wave]
 

[Szalai György]

Köszi, hogy nem sajnáltad a betűt és a szép jelzős szerkezeteket.
Szinesen megidézted a vissza nem térő múlt emlékeinkben élő darabkáját.
Jól esett gondolatban újra rácsodálkozni a látványra, mert az írásod éles kontrasztot mutat a netnyelven vakkantgatókkal.
 
„Ha hajlatban volt a lyuk”
Nálunk mindég ott volt, hiszen a kiálló peremen lekoppant glazúr nyomán falta a rozsda a bádogot.
Gyanítom, hogy nem a csiriz volt a fazéklyukat betömő csodaszer abban a háború utáni hiánygazdaságban, hanem a beszegecselt alumínium, meg a puha réz.
A csiriz a varázslat volt, amit senki sem ért, de mégis használ.
Persze azután a dilatáció és állandó tettestársa a nedvesség megtették a hatásukat.
A jó nagyi, sütésfőzés közben megint várhatta, hogy mikor érkezik a „mester”.
Az a világ így is szép volt, legalább is a mostani emlékeink szerint.
Őrizzük ilyennek.

[PSoft]

 
Érdekes, de magamat visszaolvasva...
 
Láttam a kalapos, nagybajcú cigányembert, a Mester szikár, de mosolygós ábrázatát...
Most, még azt is láttam, amit írás közben nem!
Például, hogy...
Lámpabélből, többszörösen vetett heveder volt a bádogtarisznyáján, ugyanolyan alamíniumszegecsekkel, lyukas kétfilléresekkel szegecselve, mint amilyennel foltozott.
Vagy...
Láttam rongyos kabátujját, ahogy jóízűen letörli vele nagy bajcáról a jó otelló csillogó cseppjeit...
De...
Láttam nagyanyám kedves, mosolygós arcát is, a kontyba fogott hajkoronával, ami a délelőtti órákban, még igen csak rendezett volt.
 
Egy apró kiigazítást, engedj meg az írásodban.
 
"...a beszegecselt alumínium, meg a puha réz."
 
Emlékeim szerint ilyen,http://jelesnapok.oszk.hu/prod/SZERKEZET/kepek/va8/lyukas_2filler.jpg" TARGET=_fnew>Svájcisapkán is gyakran díszelgő kétfilléresekkel dolgozott a Mester.
[#wave]
 

[VighLajos]

Édesanyám a szétnyílófélben lévő cserépkályha repedéseit szilvalekvárral próbálta eltömíteni.
Tavaszig kitartott, aztán jött a kályhás.