Épül a gépem ::: Cnv gépe

[cnv]

Köszi, megnyugtattál...
Az számít ebben az esetben, hogy hol van a nagyobb tömeg (X kocsi a Z egységgel és a marómotorral), illetve rezonancia forrás, vagy ez sem mérvadó?

[Szalai György]

A THK Technical Support adatai alapján a HSR15A dinamikus terhelhetősége 8,33 a statikus pedig 13,5kN.
Nem mérvadó, de utánaszámolhatsz az erők és erőkarok alapján, hogy mekkora terhelés éri majd őket.
Mesze kevesebb.

[ks46twg3x]

Gratulálok!
Nagyon tetszik!
Kíváncsian várom, a továbbiakat.

[Szalai György]

Nézem a látványtervedet és jönnek a gondolatok.
 
Behajlás szempontjából nem célszerű a kocsikat a hordozólapok szélei alá szerelni.  
(Négyszögletes rugalmas lap, a két párhuzamos széle alatt alátámasztva, és a közepén terhelve. Nyilván lehajlik a közepe. A közepéhez közelebb, a szélétől távolabb alátámasztva, ugyan ara a terhelésre kevésbé hajlik be.)
Az ideális alátámasztás valahol a szélesség 2/9 és 7/9-e alatt van.
A Te lapjaid persze jó vastagok és ezért kevéssé hajladoznak majd a kis terhek alatt.
De egy kis helyet azt nyernél.
 
Nagyon jól néz ki a két lábat az alaphoz rögzítő, nem kevesebb, mint 20db nagy szilárdságú, feketített bkny csavar.
Az a parádé kedvéért van, vagy kell annyi leszorító erő?
(M8 8.8 csavar kent meghúzási nyomatéka kb. 20Nm, ami kb. produkál vagy 80kN leszorító erőt.)

[cnv]

Köszönöm!
 
A behajlás témában ismerem ezt a szabályt az alátámasztásra, viszont úgy okoskodtam, hogy itt nem az asztal önsúlya lesz a nagyobb,  hanem a dinamikus megmunkáló erők, az pedig bárhol ébredhet a munkatéren belül, tehát nem érdemes középre optimalizálni. Ennél fontosabbnak éreztem hogy a sínek és a kocsik mindenhol a lehető legtávolabb legyenek egymástól.
 
A csavarokat valóban túltoltam egy kicsit : )
Itt látszik hogy hiányosak a gépészeti ismereteim, és ahol kétségem volt, ott inkább látványosan túlméreteztem mindent (kb az egész gép ennek a példája). Szerencsére annak a pár darab csavarnak az ára még nem vágja haza a költségvetést.
 
A megmunkálással kapcsolatban viszont aggasztó árajánlatokat kaptam eddig.
Hat számjegyű számok, és nem egyessel vagy kettessel kezdődnek - sőt, sőt.
Nem fér a fejembe, hogy pár síkolás, meg váll marás, meg pár tucat furat hogy tud ennyibe kerülni...
 
Szóval él még a kérdés amit múlt héten feltettem a "pénz kereseti" topicban, továbbra is keresek 3+1 tengelyes megmunkálási lehetőséggel rendelkező, precíz gépműhelyt.

[cnv]

A sínek terhelhetőségén túl, eszembe jutott még valami: a rögzítő csavarjaik.
 
A jelenlegi Y tengelynek dupla sűrűségű rögzítő furatai vannak, 30mm-enként, és az M5, összesen 2x17db csavar.
(a látványterven ugyan 60mm-es van, de a meglevő sínen 30-as)
 
Ezzel szemben az X tengely normál furattávolságú, és csak M4, összesen 2x7db csavar. Ez utóbbi már kicsit kevésnek tűnik... Vagy csak nekem?
 
(Nem örülnék ha fel kellene cserélni őket, csináltam már rá egy hevenyészett CAD tervet, az öntvények tömege több mint másfélszer annyi lenne, és nagyon sok mindent át kellene dolgozni hozzá)

[cnv]

Nagyon sokan írtatok nekem privátban is, köszönöm a segítséget. Mindenkinek válaszoltam/válaszolok, ha valaki nem kapta meg, kérem írjon megint, néha vacakol a szolgáltatóm.

[Szalai György]

Kíváncsi vagyok, mi okból készítenek dupla lyuksűrűségű sínt.
Milyen felhasználáshoz lehet szükséges? [#nemtudom]

[cnv]

Az volt a mondás, hogy "nagy igénybevételhez". Nem kifejezetten ilyet kerestem, de ha már, akkor miért ne.
Viszont akkor, ha jól értem, bőven elég lesz 60mm-enként lefogatni?
 
(Az oszlopot tartó csavarokra visszatérve:
hát még ha tudnád, hogy azok igazából M10 csavarok asszem tényleg túltoltam)
 

[svager]

A lin kocsikon meg négy darab M5 [#kuss]

[cnv]

OK, dupla furatsűrűség elfelejtve : )

[cnv]

A lineárok felfekvő felületeinek 30x30-as négyzetacélt gondoltam beágyazni az öntvénybe.
(semmi extra, A38 minőség)
 
A lehorgonyzásra felmerült egy olyan ötlet, hogy minden teketória nélkül, két oldalt 1-1 V alakú hornyot marni bele, 4-5mm mélyre. Szerintem ez megfogja, nem kell még stiftekkel meg külön horgony csavarokkal bohóckodni. Vélemény?

[Rabb Ferenc]

Amíg egy jelentősebb oldal irányú terhelés nem éri, addig biztosan "megfogja". De a ragasztók és a viszonylag rideg anyagok a húzó igénybevételt viselik el a legkevésbé.
 
Szerintem nem teljesen csak "bohóckodás" a horgonycsavar és a különféle mélységi rögzítések alkalmazása. Gondold át alaposan, mielőtt néhány egyszerű megoldás elhagyásával esetleg komoly problémák lesznek használat közben. Vagy már szereléskor is.

[Szalai György]

V horony:
Tehát annyira mégsem bízol az epoxi kb. 40N/mm2 határfelületi tapadó szilárdságában, hogy csak erre bízd a kapcsolatot.
Fontosnak tartod az alakkal zárás is.
(Én sem bíznám a szerszámgépem szerkezeti integritását csak a gyantára, ezért írtam a #4-et.)
A V horonynak kettős a haszna, mert az alakkal zárás mellett a felületet is növeli.
Lehetne-e ezt még fokozni a jobb eredmény érdekében? Mi a legnagyobb felületet adó érdesítés?

[cnv]

Talán lehetne átlósan rovátkolni is valahogyan, vagy egyszerűen keresztirányú furatokat tenni bele (és esetleg abba még stifteket, mint az eredeti gondolatom volt).
 
A talpnál kizárólag olyan megoldás játszik, ami mélyen benyúlik az öntvénybe függőlegesen (mind a gépágyba, mind a hídba). Nagy átmérőjű csavarok, esetleg szögvasból ráhegesztett horgony. Bár a hegesztéstől azért tartok, hogy feszültség marad az anyagban, és később, már a megmunkálás után visszamozog valamennyit.