Mi és hogyan működik

[wm94bppdn]

Két érdekesség: az egyik Toshiba tranzisztor típusa 2N21x (nem látom), pedig a japán Ge PNP tranzisztorok 2SA-val kezdődnek. Nyilván amerikai licenc.
A másik, a Tungsram P14 tranzisztor, szovjet licenc. Magyarországon ezzel kezdődött a tranzisztorok gyártása.

[wm94bppdn]

Pardon, Hitachi.

[PSoft]

 
Érdekes, mert a közölt http://www.radiomuseum.hu/radiomuseum/rajzok/t1004.pdf" TARGET=_fnew>kapcsolási rajz szerint, 2SA12-vel szereltnek kellene lennie.
A fotóim viszont Hitachi 2N21xx-ről szólnak.
 
A kis leírás említi,hogy már magyar gyártású tranzisztor(ok) is vannak a készülékben.
Azt viszont nem,hogy a Tungsram P14-el kezdődött a Magyar tranzisztorgyártás.
 
Még egy érdekesség.
A #2974 csőtrimmeres képén, a Hitachi lábainál...
A 470 Ohm-os ellenállás felirata, kézzel festett!
Gondolom, szorgos lánykezek írogatták 'anno.
 
Köszi a + infót.(infókat)
 
 

[Rabb Ferenc]

http://www.szetszedtem.hu/278orionette/1004.htm" TARGET=_fnew>"Békát" is érdekelte a belseje
 
Csak az övé kissé leharcoltabb...
 
A magyar tranzisztorgyártásról pedig annyi emlékem van, hogy állítólag 'P' sorozatot gyártottak. Aztán beméréskor derült ki, hogy mi lesz a felirata. (P13, P13A, P13B, P14 vagy P15)

[wm94bppdn]

Az a kapcsolási rajz egy későbbi változaté, amiben már nem volt kimenő trafó (de, gondolom, nagyohmos hangszóró volt benne), és a két "zsebtelep" közös pontja volt a telepközép, mint az Oriontonban, aminek egyébként a kapcsolása alig tér el az Orionettétől. Béka oldalán meg is találtam a rádiód rajzát, és abban 2n218-ak vannak a kf részben.  
A 470 ohm felirata talán fehérebb, azért gondolod, hogy kézzel írott?  
És találtam még valamit: a végtranzisztorok jelölése 1/2 2xP6. Arra utal, hogy párba voltak válogatva a P6-ok! (Az volt a másik Mo.-on gyártott Szovjet licenc tranzisztor a 60-as évek elején.)  
Eddig elmulasztottam mondani, hogy irigyellek ezért a rádióért, nagyon szép darab!

[svejk]

Egy ilyen Orionton nagyanyáméknál ྌ-ig szolgált, de akkor már elhatalmasodott rajta a k.h.-k tömkelege.
 
A végfokát 6 db rúdelemmel meg egy nagyobbacska hangszóróval az MK27-re akasztottam.
Micsoda sikerélmény volt.

[000000000]

A félvezető gyártás azidőtájt máshol is így ment.

[Motoros]

Huhh..de jó kis időutazás!
Gelkás koromban 1975-ben javítottam ebből a fadobozosból párat, de szerintem ez a tipus nem készült valami nagy szériába mert már akkor ritkaságnak számított.
Öröm volt a szervize mert jól áttekinthető egyszerű a kapcsolása, és amúgy sem volt komoly hibája , csak ilyen, hogy teleptartó szulfátosodás, forgókondi zárlat--ezt javarészt az ügyfél okozta--, na meg persze a kiszáradt elkók.
Meg a végfok csere tranzisztor zárlat miatt.
Gyakori volt a hálózati adapter bebuherálás mert a két laposelem sokba volt stabil üzem esetén.
Ilyenkor jött a műföldes megoldás két elkóval.
 
Aztán ezt leváltotta az Orionton tipus ami már műanyag dobozos "tömegcikk" volt ...persze rövidhullámmal, ami igen lényeges.
A kapcsolása az Oriontonnak tök ugyanez szinte, de az már szervíz szempontból kuszább kicsit.
De a kihúzható teleszkóp antenna mindent vitt, vasárnap délután a főutcán.
Egy leharcolt Oriontonom nekem is van, de a neten is fent van már régóta.  

[Motoros]

A Cosmos az meg álmomba ne jöjjön elő. Dobozos sipító hang, ócska zsúfolt konstrukció, maguktól bezárlatosodó 1nF hidegítő kondik, leválló fólia, életveszélyes gombakku töltő. Volt még valami hasonló rém az Orljonok. Ezek fülhallgatóval még talán  talán...
A fülhallgatójukról jut eszembe: ezek is természetesen gyakran elnémultak, és volt olyan aki ezt visszahozta javítani----úgy fülzsírral egyetemben ahhogy kell.
Na ilyenkor gombostűvel belészúr és munkalapra ráír: tekercs szakadás miatt gazd. nem jav.

[wm94bppdn]

Bizonyos fokig ma is.
Például a C betűjelzések általában a céltípus tulajdonságait el nem érő egyedek, de még jól teljesítenek átlagos hőmérsékleten, 0 és +70 fok között, miközben a cél a -40 és +95 fok között működő M jelű IC. A tranzisztorok kis zajú, vagy nagy bétájú, kis kapacitású, stb. példányai is betűjelet hordoznak, vagy a típusszámuk eggyel-kettővel nagyobb/kisebb.
A félvezetőgyártás rendkívül technológiaigényes, a kihozatal nagyon változó, a mérést nem lehet kihagyni. Óriási tudomány meghatározni, hogy milyen méréssel lehet eldönteni, jó-e az áramkör, hiszen egy bonyolult processzort, egy nagy memóriát egyszerűen nincs idő teljes körűen bemérni.  
Azért a hőskor már messze van.
Tungsramos ismerős mesélte, hogy  1973-ban hónapokig nyomoztak, míg kiderült, miért ment egyszer-egyszer rönkre egy bizonyos műszakban az összes AF106. Erzsi néni kötögetett a diffúziós kemence mellett, várta, hogy leállíthassa mondjuk 21 perc után.  Amikor az óra csörgött, a sort azért még lekötötte... Ilyenkor az importált Telefunken AF106-okat lemosták, és megkapták a T betűt.

[Motoros]

A hangszóró olyan 30...40 ohm körüli volt.
A vég tranzisztorok meg talán béta szerint voltak válogatva, de meghibásodás-csere esetén ezzel már senki nem törődött.
 
A diffúzió mélysége határozta meg a bázisréteg  vastagságát és ezúton a bétát is.  
Ha túl vékonyra sikerült a bázis akkor egy idő után akár szobahőmérsékleten is zárlatos lett a tranzisztor.

[s7manbs8]

Ma tudnak itt tranyót csinálni , vagy még már az se megy ?

[KBalázs]

Van tranyógyártás (vagyis pár éve volt az tuti), a Vishay-ban, ez a gyár a volt MEV terúletén van. Mikor mire van igény, azt gyártanak. Technológia meg van rá.

[s7manbs8]

Az magyar gyár ? Gondolom nem, persze van itt sok minden csak minden külföldi technológia stb. pedig állítólag a szürkeállományban verhetetlenek vagyunk. Marhából van szürke ... az biztos.

[KBalázs]

Nagyfrekis tranyókat (BFR93, stb), opto-szenzrorokat, spéci (gyors nagyfesz) diódákat csináltak, csinálnak.